Budapest- Zárórendezvény beszámoló

A konferenciát Ranschburg Zoltán nyitotta meg, majd Hann Péter vezette fel a panelbeszélgetést. Felhívta a figyelmet arra, hogy az esemény egy nemzetközi program része, amelynek fókuszában a fenntarthatóság és környezettudatosság állt. Kiemelte, hogy a politikai környezet sok esetben akadályozza a zöld ügyek előrehaladását, mégis fontos, hogy ezek a megbeszélések önkormányzati szinten történjenek, mert a helyi problémákat helyben lehet a leghatékonyabban megoldani.

Izabella Szostak-Smith – Varsó fenntarthatóságért felelős, kerületi alpolgármestere – kiemelte, hogy a környezetvédelem csak akkor lehet hatékony, ha az embereket is aktívan bevonják a folyamatba. A hárommilliós lakosságú város területének 40%-a zöldfelület, és évente több millió eurót különítenek el a zöld fejlesztésekre. Ugyanakkor Varsó is küzd pénzügyi nehézségekkel, mivel a központi kormányzat adóemelései miatt 2 millió eurót veszített a város. Szostal-Smith kiemeltek, hogy a város klímapolitikai tervét közvetlen lakossági részvétellel dolgozták ki, például egy 90 fővel megtartott közgyűlésen, ahol szakértők segítségével közösen döntöttek a prioritásokról. Varsó tagja több nemzetközi szervezetnek (C40, Eurocities, ICLEI, NetZeroCities), célja, hogy 2050-re teljes klímasemlegességet érjen el. A város a teljes varsói kibocsátás mindössze 10%-áért felelős, így a lakosság és vállalatok bevonása kulcsfontosságú. A Green Building Standards szabvány kidolgozását is széles körű társadalmi konzultáció előzte meg. Az energiahatékonyság növelését célzó programjaik (pl. középületek korszerűsítése) már most is jelentős megtakarítást hoztak. Az energiaellátás diverzifikálása és a központi távfűtés fejlesztése szintén fontos cél, különösen az energiaszegénység csökkentésére.

Pataki Tamás előadásában Szlovákia és Magyarország közötti hasonlóságokra hívta fel a figyelmet: mindkét országban erősen centralizált a rendszer, minden a fővárosban koncentrálódik. Pozsony a „Bratislava 2030” nevű fenntartható energia- és klímaterv keretében dolgozik céljai elérésén, izlandi, liechtensteini és norvég források támogatásával. A terv fő elemei közé tartozik a kiindulóhelyzet elemzése, dekarbonizációs célok meghatározása, valamint az EU-s és nemzetközi klímavállalásokhoz való illeszkedés (pl. Fit for 55, Párizsi Klímaegyezmény). Pozsony célja, hogy 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 45%-kal csökkentse kibocsátását. A város emissziója jelenleg 1,67 millió tonna CO₂ évente, a legnagyobb kibocsátók pedig az épületek és a közlekedés. Ennek megfelelően ezekre a területekre összpontosítják a beruházásokat: hőszigetelési programok, megújuló energiák (pl. napelemek telepítése), közlekedési alternatívák, biogázüzemek. A cél, hogy a város lakóinak jelentős része 15 perces sétatávolságon belül elérje az alapvető szolgáltatásokat.

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester arról beszélt, hogy mit is nevezünk ma zöld városnak, és szerinte ez csak progresszív politikával érhető el. Hangsúlyozta, hogy a zöldpolitika nem újkori luxus vagy posztmodern elv, hanem konzervatív alapokon nyugszik – mint például tiszta levegő, ivóvíz, élhető környezet. A cél olyan városvezetés, amely ötvözi a városi és vidéki élet előnyeit. Kiemelte, hogy sokszor olyan beruházásokat tekintünk zöldnek, amelyek valójában nem azok – például a kertvárosias terjeszkedés fenntarthatatlan. A Budapesti Települési Terv célja a zöldmezős beruházások csökkentése, és az olyan területeken történő intenzív beépítés, ahol már megvannak az alapvető szolgáltatások (pl. Rákosrendező). A cél, hogy a város ne csupán lakóhely legyen, hanem valódi otthon, ahol a lakosok kötődnek a környezetükhöz.

A Varsót és Pozsonyt képviselő szakértőkkel folytatott panelbeszélgetés során az előadók arról beszéltek, hogyan lehet a lakosságot és vállalatokat bevonni a városi zöldpolitikába, valamint milyen politikai kihívásokkal kell szembenézniük. Pataki Tamás megjegyezte, hogy Kelet-Európában a lakosság többsége nem tudatos várospolgár, nem érdeklik az összetettebb problémák. Izabella Szostak-Smith ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a zöldpolitika képes közösségeket építeni – például közösségi kerteken vagy növénycsere-programokon keresztül. A politikai kihasználhatóságról szólva Izabella azt is elmondta, hogy a zöld kérdések sokszor kampányeszközként jelennek meg, és bár ezek konfliktusokat generálhatnak (pl. autósok kontra gyalogosok), politikai válaszokat kell adni rájuk. A beszélgetés végén felmerült az is, hogy milyen lehetőségeik vannak az önkormányzatoknak egy illiberális kormányzat mellett – a résztvevők egyetértettek abban, hogy a helyi közösségek szerepe ilyenkor még fontosabbá válik.

Csőzik László, Érd polgármestere, előadásában hangsúlyozta, hogy Érdnek a jövőben a kerékpáros és gyalogos közlekedést kell előnyben részesítenie az autós forgalommal szemben. Szerinte az agglomerációs városokban egyre erősebb az igény a zöld fordulatra, ugyanakkor a túlnépesedés – Érd esetében a 80 ezres lakosság, amely az 50 ezres kapacitásra tervezett infrastruktúrát terheli – komoly kihívásokat támaszt a környezeti politika elé. A kertvárosi miliő is fokozatosan sérül, például a társasházépítések révén. Zászlóshajó projektként említette a Klímaparkot, amelyre EU-s támogatást is nyertek: Érd parkvárosi részében jelenleg egyáltalán nincs zöld közpark, ezen kívánnak változtatni. Fontos helyi vita zajlik a Duna-part jövőjéről is – a „második Kopaszi-gát” típusú fejlesztésekkel szemben a lakosság inkább a természetközeli megőrzés mellett áll ki. Csőzik beszélt arról is, hogyan sikerült civil és önkormányzati összefogással megakadályozni, hogy a szlovén hulladékfeldolgozó kiemelt állami beruházássá váljon. Kiemelte, hogy az ilyen típusú tiltakozások nemcsak környezetpolitikai eredményt hoznak, hanem egy valódi, összetartó politikai közösséget is tudnak kovácsolni a kertvárosi övezetben. Kiemelte továbbá a civil szervezetekkel való szoros együttműködést, akik szerinte a helyi zöld projektek motorjai, és folyamatosan inspirálják, ösztönzik – vagy éppen noszogatják – az önkormányzatot.

Máté Antal, Nyírbátor polgármestere rámutatott, hogy a város forgalma hatalmas, részben a jelentős számú ingázó munkavállaló, részben pedig Románia Schengen-csatlakozása miatt, amely tovább növeli az átmenő forgalmat. Úgy véli, olyan zöldprogramokra van szükség, amelyekbe a lakosságot is be lehet vonni, ugyanakkor hangsúlyozta: a polgármesterek nem bújhatnak a társadalom mögé – a végső felelősség az övék. Kiemelte a város átrajzolásának fontosságát, különösen a zöldinfrastruktúra fejlesztését, például zöldfolyosók kialakítását a fontos városi csomópontok között. Hangsúlyt fektetett a hálózati gondolkodásra is: szerinte a településeknek egymással együttműködve, jó gyakorlatokat adaptálva kell gondolkodniuk. A kormányzati projektekkel szembeni fellépés kapcsán kijelentette, hogy az egyetlen igazán működő eszköz a társadalmi nyomás, mivel a jogi és hatósági utakat a kormány rendre kijátssza, ha kell, új szabályokat alkotva. Végül elmondta, hogy bár Nyírbátorban nincs kifejezetten környezetvédelmi civil szervezet, a cél az emberek közvetlen megszólítása és bevonása, nem kizárólag civil csatornákon keresztül.

Gémesi György, Gödöllő polgármestere is hangsúlyozta a közlekedési problémákat és azok lehetséges megoldását, kiemelve a gödöllői kerékpárprogramot, valamint a „pedibusz” programot, melynek keretében a gyerekek szervezetten, felügyelettel gyalog mennek iskolába, motivációs ajándékokkal ösztönözve őket. A polgármester hangsúlyozta, hogy a fenntartható megoldásokhoz két alapvető dolog szükséges: megfelelő szemlélet a városvezetés részéről, és elegendő költségvetési forrás. A város előtt álló legnagyobb kihívások között említette az egyre gyakoribb extrém viharokat és a vízelvezetési problémákat – a teljesen lebetonozott területeken a víz akadálytalanul átfolyik a városon. Ennek megoldására természetközeli vízmegtartó eszközöket, például tavakat és patakszabályozást javasolt. A másik nagy probléma szerinte az egyre gyakoribb, elviselhetetlen hőség, erre szerinte a légkondicionálás nem valódi megoldás, sem egészségügyi, sem környezeti szempontból. A kormányzati beruházásokkal kapcsolatos ellenállásról elmondta: a kormány sajnos nem tárgyalással vagy konszenzussal reagál az önkormányzati tiltakozásokra, hanem egyszerűen leveszi a projekteket a kiemelt beruházási listáról. A hatóságokba vetett bizalom a polgármester szerint megingott, mivel a politikai és gazdasági érdekek rendre megelőzik a helyi közösségek érdekeit. Végezetül kiemelte a civil szervezetekkel való együttműködés fontosságát: szerinte a párbeszéd kulcsfontosságú, hiszen a civilek az önkormányzat demokratikus kontrollját jelentik.

Szaniszló Sándor, Budapest XVIII. kerületének polgármestere szerint a főváros jó alapokkal rendelkezik a zöldpolitikához, azonban ezek kihasználását jelenleg több tényező – például a kormányzati ellenkampányok – is akadályozza. Állítása szerint (zöldpolitikai) „szabadságharc” zajlik Budapesten, és szerinte jelenleg reményteljes a helyzet. A városvezetés 2025–2026-ra azt ígéri, hogy 40 hektárral növelik meg a budapesti zöldterületek nagyságát. A polgármester kiemelt fejlesztési helyszínként említette Rákosrendező térségét, ahol 25 hektárnyi új park létrehozását tervezik. Szaniszló két zászlóshajó projektet említett a XVIII. kerületben: a Péterhalmi erdő revitalizációját, illetve a Bókay-kert bővítését. A kormányzati beruházásokkal kapcsolatos konfliktusokat egyelőre elkerülte a kerület, mivel még nem érkezett olyan projekt, amely ellen fellépésre lett volna szükség. A civil szervezetekkel való együttműködés kiemelten fontos a polgármester szerint, az önkormányzat több meghatározó helyi civil kezdeményezést is aktívan támogat.

 

A konferenciáról az egyik legnívósabb magyar híroldal, a HVG is beszámolt: https://hvg.hu/itthon/20250429_Csozik-Laszlo-Navracsics-Tibor-onkormanyzat-torveny-nepessegnovekedes-atomcsapas-Erd

 

A konferencia „Az Európai Unió jövőképe a fenntartható és méltányos holnapért - A fenntartható városok európai hálózata a polgárokért” ECORES-projekt részeként valósul meg az Európai Unió támogatásával.